(15,14/16,15)
Közkívánatra (ketten is hiányoltátok ♥) pótolom a tegnapit is egy összevont kétnapi posztban. Tegnap nagyon elfáradtam, lelkileg, érzelmileg. Pedig sütött a nap, ismét szép tavasz volt, az élesztőt pedig saját pizza sütésére használtuk (csak a paradicsomszósz feketedett meg a szélén, elfelejtettem, hogy nem szabad odáig kenni). A gyerekek mondjuk nem vettek részt a feltétek pakolásában, mint régen, de nézzük a jó oldalát: éppen remekül lekötötték egymást közös játékkal – ez egyre jobban megy, erre is jó például ez az elzártság. Kipróbáltam azt a tippet is, hogy ha túl fáradt vagyok írni, helyezzem a fejem a billentyűzetre, és legyen az a szöveg, ez lett az eredmény:
zttfbnhm,mnbgvfdcfvbnm ,nbhg – de azért mégsem posztoltam. Megnéztem viszont A Galaxis őrzőit, mindkét részét (gyerekek apánál). A mondanivaló szuper, de az első filmben ez a sok sötétség, csak mesterséges fény, gépek, lények… brrr, nem szeretem az ilyet. A második viszont sokkal jobb volt, és most már abszolút értem a Groot-mániát, különösen a kicsi Groot-imádatot (Annyira cuki! De már az első részben is nagyon szerethető volt.)
A Nagy elküldte a Nemzeti dal házi feladatát, először mondja, aztán zongorázza. A tanító néni odavolt, meg vissza.
Ma megtudtam, hogy kapható a Harry Potterből ismert csokibéka gyűjthető varázslós kártyával (az első részt olvastam én is, na), sőt, mindenízű cukor is! Ez mekkora már, a Nagynak nagyon tetszene, azt hiszem, szólok a húsvéti nyuszinak, hogy hozzon (illetve a nyuszi már tavaly lebukott, szóval nagyon balettozni sem kell a cuccok elrejtésével, elég a Kicsi elől magasra rakni).
Az Aliz Csodaországban zsebóráról még mindig nem győztem meg magam, hogy megérdemlem, de közben három hónap után végre ismét kapható a gyönyörűséges Padma-gyűrű, amit addig nézegettem anno, amíg elfogyott. Most nagyon gyorsan lecsaptam rá. Ráadásul egy csoda az a webshop, mindig megy jótékony célra is a bevételből, és annyira kedves az ügyfélszolgálatuk is, hogy le a kalappal. Még a sablon e-mailekben is jut mindenkinek egy-két kedves szó, nem kerül semmibe, de hihetetlenül jólesik. Ők azok: Daya Jewelry.
Az alvás nagyon nem ment, remélem, ma egy fokkal jobban fog (este már ki is dőltem egy órára.) Szóval a mai nap a kókadozás, a webshopok (élőben amúgy is utálok vásárolni, tehát nem az elvonást enyhítendő, de a bogarászással elég sok idő el tud menni) és a jóga (egyelőre a gyerekjógás kurzussal, de máris áttérek az elméletről a saját gyakorlatra) jegyében telt. Meg telefonos kapcsolatápolással. Hogy mennyit tud beszélni mindenki mostanában!
Tervben volt az is, hogy kiülök az erkélyre élvezni a napsütést, de előbb a nagyon hangos szomszéd gyerekek (tudom, ez ilyen, az enyémek is ritkán vannak csendben), aztán egy másik szomszéd szerelése, végül a felszálló – grillezés okozta? – füst tartott vissza.
Ne felejtsétek átállítani az órát! Annyival is kevesebbet vagyunk elzárva.
Fénypont: saját pizza, Padma-gyűrű
Ötlet: zen köröket fogunk festeni! (de honnan szerzek festéket és vastag ecseteket?)
Megbolondulási szint: még ahhoz is fáradt vagyok (amúgy egy nap csend, pihenés, töltődés, jó alapos kisírás, szóval most egyensúlyban)
blueisthenewpink 
Leave a comment