Posted by: bluelion | May 28, 2017

Zimbardo ismét Budapesten!

“Oh.My.God. Philip Zimbardo Budapesten!” – reagáltam pár évvel ezelőtt. Mondanám, hogy mivel azóta gyakran jön, ez változott, de nem. És nem is csak én vagyok így vele. Teltház és vastaps fogadta hétfő este az ELTE Gólyavárban. Szombat délelőtt a Prezi iskolájában lehetett még elcsípni, ezt élőben közvetítették, és itt újranézhető (a hangminőség nem az igazi, de talán érthető).

Már bottal jön, nem kezdi az előadást tánccal, mint három éve a Pszinapszison, de még mindig nagyon olasz. Igazi sztár, és élvezi. A szeme vakítóan kék, a dedikálásra váró sorra azt mondja, el sem hiszi, az i betűre szívecskét rajzol, ha valakin érdekes tetoválást vagy nyakláncot lát, azzal elbeszélget, puszit ad, szelfizik, a hivatalos fotókhoz grimaszol, bohóckodik. Remek humorú, szórakoztató előadó.

A hétfői program elején színpadra lépett többek között Orosz Györgyi is, a Hősök tere kezdeményezés képviseletében. Azt kérte, tegye fel a kezét, aki hallott már róluk. Talán tíz ember nem tette fel a kezét a 250-300-ból. “Nagyon jó érzés!” – nyugtázta, annak a pár embernek, aki eddig távoli jégmezőkön tengette életét, röviden felvázolta, miről van szó. Ha te is most jöttél vissza a civilizációba, légy üdvözölve, és olvasd el itt.

Egyébként nagyon meleg, nulla levegőről indultunk, és nem jutott mindenkinek szék, pedig elvileg limitált volt a létszám, és fizetni is kellett a jegyért (nem, nem volt külön állójegy). A légkondit aztán olyan erővel sikerült bekapcsolni, hogy lobogott a hajam tőle. A másik rossz élmény, hogy nálunk sajnos még mindig nincs sorbanállási kultúra (ahogy azt a dedikálásnál tapasztalhattam), ez sosem lesz Anglia. Zimbardóért viszont, azt hiszem, minden megérte:

Ezúttal teljesen új dologgal készült: Chapters of my Life (Életem fejezetei) címmel beszélt legmeghatározóbb könyvélményeiről, az olvasás és az oktatás fontosságáról. Rengeteget mesélt az életéről, hogy honnan jött (Dél-Bronx, szicíliai katolikus család, szegénység, otthon nem voltak könyvek, a tanulásnak nem volt értéke), a saját munkájáról és könyveiről is.

Az első fontos olvasmányélménye a Dr. Jekyll és Mr. Hyde volt. A jó Dr. Jekyll és a gonosz Mr. Hyde története nagyon fiatalon került a kezébe, és ekkor merült fel benne először, hogy talán van átjárás “jók” és “rosszak” között, az őket elválasztó vonal nem feltétlenül átléphetetlen. Jó emberek is tehetnek rossz dolgokat (lásd hírhedt stanfordi börtönkísérletét), és a rosszak is megjavulhatnak (elítéltek rehabilitációja). Hatévesen hónapokat töltött kórházban, itt tanult meg (más szórakozás híján) írni és olvasni, szuperhősös képregényekből. Ez a korai kapcsolódás a jelenleg is futó, hétköznapi hősöket bátorító program kapcsán különösen tetszett neki.

Az oktatás a szegények egyetlen esélye, hogy kitörjenek a nyomorból.

Az otthoni mérgező (szó szerint, ólom volt a festékben) környezet, a szegénység, az olvasás és tanulás el nem ismerése után az iskola és a könyvtár a földi mennyországot jelentette számára. Tisztaság és könyvek mindenütt!

Később megfigyelte, mit tesznek, miben különböznek a többiektől a vezetők, a népszerű gyerekek, aztán az eredményeket alkalmazva ő is azzá vált. Kaliforniába költöztek, ahol értetlenül állt az őt több hónapig kitartóan érő teljes kirekesztés előtt. Miután pszichoszomatikus tünetei lettek, visszaköltöztek családjával az eredeti lakhelyükre (Dél-Bronxba), ahol a legnépszerűbb diáknak választották. Ezt a furcsa tapasztalatot megbeszélte iskolatársával, Stanley Milgrammel, aki azt mondta neki, nem ő változott, hanem a helyzet (igen, ő az a Milgram, aki a hírhedt elektrosokkos engedelmességi kísérletet végezte).

Zimbardo másik legmeghatározóbb olvasmánya William Goldingtól A Legyek Ura volt. 1954-ben jelent meg, amikor ő egyetemista volt. A szigeten rekedt gyerekek először demokráciát alakítanak ki, de ahogy elfogy az élelem, fasizmusba fordul a társadalmuk. Éppen ez történik Európában és az Egyesült Államokban – jegyezte meg Zimbardo. Először képtelenek megölni a túlélést jelentő állatot, azután levetkőznek és kifestik magukat, az anonimitás pedig elszabadítja a kegyetlenséget.

Ezután az anonimitás, a deindividualizáció hatásait kutatta. Az egyenruha, a harci festék vagy álarc, a névtelenség felszabadítja a gátlásokat, akár szórakozásról van szó, például egy karneválon, akár agresszióról (a katonáknak így könnyebb ölni). Hírhedt stanfordi börtönkísérletében az összes jelentkező közül a 24 fizikailag és mentálisan legegészségesebb fiatal férfit választották ki. A “foglyoknál” 36 órán belül érzelmi összeomlást, az “őröknél” kreatív szadizmust tapasztaltak. Végül a kéthetesre tervezett kísérletet hat nap után állították le, de azt mondja, hamarabb kellett volna. Később Al Ghaoui Hesna kérdezte erről. Azt felelte, nem bánta meg, de szükség lett volna külső kontrollra. Ő a börtönigazgató szerepét vette fel, ezzel ugyanúgy a kísérlet részévé vált, annak hatása alá került. Hiányzott az, aki az egészen kívül marad, objektíven látja, és időben le tudja állítani. (Ez egyébként végül a későbbi felesége volt, aki a helyzettel szembesülve azonnali leállásra szólította fel a professzort, aki ennek eleget is tett.)

A kísérletről először nem írt könyvet, de később, amikor 2004-ben mindenütt az Abu Ghraibban történteket mutatták, megírta A Lucifer-hatást. Azt mesélte, szörnyű élmény volt két éven keresztül a gonoszságról írni. Végül 15 fejezet született a gonoszságról, és egy azokról, akik ellenállnak, a hétköznapi hősökről. Az Abu Ghraib-i őrökről azt mondták, ők voltak a néhány rohadt alma a sok jó között. Zimbardo szerint viszont ők is jó almák voltak, de rossz tálban. Nem őket kell tehát büntetni, hanem a tál gyártóját (a kormányt).

A hősiesség a tetté alakított empátia.

Hősökről, hősiességről még a pozitív pszichológián belül sem talált semmit. A gonosz hétköznapisága (milyen ijesztő, hogy a gonosz tetteket végrehajtók teljesen normálisnak tűnnek) mintájára megfogalmazta a hősiesség hétköznapiságát: a hősök általában szerények, azt mondják, mindenki ezt tette volna. Miután hosszú évekig vizsgálta a gonosszá válást, azzal váltja meg a világot, hogy új kérdést tett fel: Hogy lesz a hétköznapi emberből hős? Heroic Imagination Project című programja 2008-ban indult az Egyesült Államokban, a kezdeményezés nálunk Hősök tere néven fut.

Foglalkozott még a szégyenlősség, gátlásosság problémájával, amely saját bevallása szerint őt általában nem érintette, kivéve szép lányok randira hívásánál. Mindenesetre kérésre vizsgálni kezdte, és stanfordi klinikájukon mindenkit meggyógyítottak. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor terapeutának állt – mondta. Ebben a témában két könyve született, az egy hét alatt írt Shyness, és a szülőknek szóló The Shy Child.

Időparadoxon című könyvében a szubjektív időről írt, apja jelen-orientáltsága, saját jövő-orientáltsága a példa. Azt mondta, nem szereti a személyiségteszteket, de az általa kidolgozott ZTPI (Zimbardo Time Perspective Inventory) skála nagyon megbízható, mindenki ezt használja. Ez alapján dolgoztak ki egy módszert a poszttraumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedők gyógyítására, mely hatékonynak bizonyult. Time Cure című könyvében olvashatunk erről többet.

A videójáték-függő fiatal férfiak problémájára igyekszik felhívni a figyelmet, mint mondta, kongatja a vészharangot Nincs kapcsolat című könyvében. Ezeket a játékokat a férfias értékek megerősítésére tervezték (versenyszellem, agresszió). Hozzájuk képest minden unalmas: az iskola, a munka, a barátok, a mozgás, az alvás mind alulmarad az összehasonlításban. Amikor nem játszanak, pornót néznek, ennek hosszútávú hatása a pornó okozta merevedési zavar (porn-induced erectile dysfunction). Nem csak ismerteti a problémát, a könyv végén megoldásokat is javasol.

Bevezető tankönyveket is írt pszichológushallgatóknak, ennek az általános olvasóközönség érdeklődésére is számot tartó változatát négy kötetben fogják most megjelentetni Magyarországon. Az első részről Al Ghaoui Hesnával beszélgetett. Ekkor került ismét szóba a börtönkísérlet, illetve kiemelték a kritikus gondolkodásra nevelés fontosságát.

Reméljük, hogy továbbra is gyakran meglátogat minket. Addig is hallgassunk rá: olvassunk, tanuljunk, és ne álljunk tétlenül, ha bajba jutott embert látunk!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Categories

Italophilia

Stories of My Italian Journey & More..!

About Words - Cambridge Dictionaries Online blog

Commenting on developments in the English language

intentionally_blonde

on discovering the world and sharing her best tips with you

hitchhikingthe7seas

Hitchhiking sailing boats around the world. Live bog! -- Hajóstoppal egy föld körüli úton. Élő blog!

Exploding Steamboats

The Official Chris Pontius Blog

The Book Crunch

A blog for book fanatics!

MűvészTér

Művésztér Egyesület honlapja

International Book Giving Day 2017

Give a book on Valentine's Day

kultúrlény

Kultúra minden mennyiségben

adoptingjames

Read our Mission. Find out how you can help us adopt James.

Olvass bele

A KULTÚRAKIRAKAT

Brent Libraries Blog

Welcome to the Brent Libraries Blog. Here you can read book reviews, find out about Brent reading group and events and much much more!

bookowly

bookowly

AnitaKomuves

International reporting, data journalism, digital media

Bébi, pszichó & más

Életképek, ötletek, megfigyelések

A year of reading the world

196 countries, countless stories...

Raising My Rainbow

Adventures in raising a fabulously gender creative son.

%d bloggers like this: