Posted by: bluelion | January 10, 2017

Olvassunk… Fredrik Backmant #2 (Ove!)

ove

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak (Animus, 2014)

Kezdjük azzal, hogy Úve. Nehezen szoktattam át magam a helyes kiejtésre, és nem is sikerül mindig jól mondani a belső monológban, de hátha ti még időben vagytok. Britt-Marie-nál azt írtam, “attól tartok, nem Ove a csoda, ahogy sokan gondolják, hanem az első Backman az. Bármelyikkel is kezdje az ember.” De, Ove az.

Amikor életemben először sütöttem bejglit, a mi Ovénk, aki egyébként cukrász, megkóstolta. Annyit mondott,  legközelebb megmutatja, hogy kell úgy lekenni tojással, hogy szép, márványos legyen a teteje. Ragyogtam a büszkeségtől, mert pontosan tudtam, hogy ez óriási elismerés. Lehet érteni az Ovéket az életünkben, és érdemes meglátni a kéreg alatt a macskát szívet. Mert a helyén van.

Az elején egy pillanatra megijedtem, hogy ez csak egy férfi Britt-Marie lesz, mikor olyanokat mondott, hogy mindennek van határa. Aztán megnyugodtam. Fredrik Backman valami hihetetlen dolgot tud. Már a könyv eleji ajánláson teljesen meghatódtam (“Nedának. Szeretnélek mindig megnevettetni. Mindig.”). Elvarázsolódtam, örültem, izgultam, bizakodtam, összeszorítottam a fogam a dühtől, együttéreztem, nevettem, sírtam. Sokat. Pedig nem vagyok egy könyvön bőgős fajta. Ez ne riasszon el senkit; egyszerűen arról van szó, hogy elképesztő érzelmi skálát mozgat meg az emberben. Megéri.

Akármilyen mufurc is volt Will McAvoy Don Quijote Ove, jólesett ezen a környéken, ezekkel az emberekkel időzni. Nagyon. Az utolsó 30 oldalt már annyira halogattam, mintha nem is érdekelt volna. Pedig de, csak nem akartam, hogy vége legyen. (Azért csak órákról van szó, nem napokról.)

[SPOILER veszély]

Egyetlen egyszer éreztem azt, hogy túlmagyarázta, és az epilógussal vagyok kicsit elégedetlen. Na nem a végével, hanem előtte, amikor eltávolított azzal, hogy eltelt néhány év. Addig az életük része voltam, és egyszer csak messzire lökött. A veszteséget így sem enyhítette. A gyász hirtelen tonnás súlyként nehezedett a mellkasomra, nem engedett rendesen, nagyokat lélegezni. Hiába mosolyodtam el én is könnyes szemmel a végén.

Vár még rám a nagymama, aki azt üzeni, bocs. Van egy angol nyelven elvileg elérhető novellája is, és láttam, hogy megjelent az új regény is, hokis borítóval. Hajrá, fordító, hajrá, Animus kiadó, én nagyon várom! Addig talán még újraolvasom Ovét is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Categories

Italophilia

Stories of My Italian Journey & More..!

About Words - Cambridge Dictionaries Online blog

Commenting on developments in the English language

intentionally_blonde

on discovering the world and sharing her best tips with you

hitchhikingthe7seas

Hitchhiking sailing boats around the world. Live bog! -- Hajóstoppal egy föld körüli úton. Élő blog!

Exploding Steamboats

The Official Chris Pontius Blog

The Book Crunch

A blog for book fanatics!

MűvészTér

Művésztér Egyesület honlapja

International Book Giving Day 2017

Give a book on Valentine's Day

kultúrlény

Kultúra minden mennyiségben

adoptingjames

Read our Mission. Find out how you can help us adopt James.

Olvass bele

A KULTÚRAKIRAKAT

Brent Libraries Blog

Welcome to the Brent Libraries Blog. Here you can read book reviews, find out about Brent reading group and events and much much more!

bookowly

bookowly

AnitaKomuves

International reporting, data journalism, digital media

Bébi, pszichó & más

Életképek, ötletek, megfigyelések

A year of reading the world

196 countries, countless stories...

Raising My Rainbow

Adventures in raising a fabulously gender creative son.

%d bloggers like this: