Posted by: bluelion | September 15, 2016

Olvassunk… fikciót és szakirodalmat: a pénzügyi válság

financial-crisis-544944_1920

Úgy alakult, hogy egyszerre olvastam regényt és szakirodalmat a 2007/8-ban kezdődött gazdasági válságról, igaz, különböző szakaszaiból. Ráadásul erre még emlékszem is.

Először is el kell mondanom, hogy teljesen hülye vagyok a közgazdaságtanhoz. A második szakkifejezés tájékán kikapcsol az agyam, és békés dúdolgatásba kezd, de nem hajlandó felfogni, amit hall. Az egyetlen, aki úgy tud beszélni róla, hogy értem, Almási Miklós. Imádtam az óráit az egyetemen. Mások is: kedd reggeli első előadás volt, és alig fértünk a terembe. Bölcsészek. A Bevezetés a gazdaságba órán. (Hallom, ahogy csettint a nyelvével, és látom cinkos nézését, figyeli a poént értő tekinteteket.)

Almási Miklós: Hová tűnt az a rengeteg pénz? (Athenaeum, 2009)

Még azt is olyan pontosan megfogalmazta, hogy vagyok ezzel a témával. Mint ő az apró betűs részekkel: “Elolvasom, de csak a homály nő a fejemben, mintha nem magyarul lenne, bár minden szó világos, majdnem értem is, mégis lekapcsolok.” (173.old.)

Ebben a könyvben is úgy ír, hogy felfogom, és meglepődöm. Nem tudtam például, hogy a kizsákmányolt távol-keleti munkaerő már (részben) a múlté, elavult elképzelés. Sok mindenben fordult a kocka, a globalizáció visszaütött. Kína kezében a tőke. (Ez csak nekem új?)

Van azért pár elütés a könyvben (és a honlapon is). Ahol egy oldalpáron három volt, ott nagyon zavart,amúgy inkább csak bosszantott. Nincs már erre ember, hogy átolvassa, mielőtt kiadják? A régi írásból átemelt, és a (2009-es) jelenből kommentált résznél elvesztem, hogy mi mikor íródott, de a lényeg azért így is megmaradt.

Az “1,70 buznyákos árfolyam[nál]” (84.old.) hangosan nevettem, pedig amúgy nem egy vidám téma (Almási viszont annyira derűs személyiség, nem is írhatna másképp).

Elgondolkodtam, hogy a túlfogyasztás és a “hurry sickness” (175. old.) után talán nem csak a megcsömörlöttségtől, hanem a válság miatt is fordultunk a minimalizmus és a mindfulness felé. A szorosabbra húzott övből trend lett, így mennyivel kellemesebb. Vagy lehet, hogy csak segített visszatalálni, közelíteni a normálishoz a túl sok, túl gyors után. Fékezünk, lassítunk. Talán kényszerből kezdtük, de ez akkor is jó.

A menekültáradat, posztmodern népvándorlás milyen tisztán látszott már 2009-ben is! Tart egy jó ideje, lehetett tudni róla, most csak eszkalálódott. Mert megoldás ugye nem született, hiába volt nyilvánvaló, mi történik. Amíg csak (főleg) az olaszok problémája volt a Lampedusára igyekvők kimentése, senkinek nem volt sürgős kezdeni valamit a helyzettel. “Valaki más problémája” volt. (Csak elfelejtjük, hogy “senki sem önálló sziget”.)

Mit mondjak, nem túl biztató ma sem a helyzet. Ha másképp nem megy, csak a háború húz ki belőle. Mármint a túlélőket. A küszöbén állunk.

(Ezután elolvastam egy idén nyáron írt mini-esszéjét, hogy megtudjam, látja-e már az alagút végét. A háborúval kapcsolatban szó szerint ugyanez a jóslata: “a háborúk itt vannak a küszöbön”.)

portugal-1353037_1920

Mindeközben Portugáliában:
David Machado: The Shelf Life of Happiness (AmazonCrossing, 2016)

Itt azt látjuk, a világban zajló folyamatok, mások felelőtlensége mit tett mindannyiunkkal, mit tett konkrétan ezzel a három baráttal. Egész családokat sodort a reménytelenségbe. Az elemzés, az összefüggések megértése közben olvastam azt, ahogy az átlagos, biztonságos életből szó szerint az utcára, apa és biztonság nélkül pedig a  gyerekek is veszélybe kerülnek. Az anyák robotolása, hogy túléljenek, az apák büszkesége (a képzelt hallgatóság nem beszél), a gyerekek különböző megküzdési stratégiái. Keresik a fogódzókat, miközben a felnőttek is elvesztették.

A fennmaradásért küzdés közben itt felmerül, hogy meddig maradhatunk a gyerekek/kamaszok világában. Vajon meddig tudunk beszélni egymással? Mitől tudjuk megóvni őket és mitől nem? (Abban erősít meg, amire eddig is jutottam: időt, figyelmet nekik, minél többet. Semmi sem olyan fontos, mint ez.) Hogy ne csapódjon drogos bandához, ne karikázza a szavakat az újságban vagy ne érezze, hogy boldogtalan.

A könyvben fontos szerepet kapó segítségkérő és -adó oldal magyar változata nálunk működni látszik: adjkirály! Igaz, volt egy “kis” induló médiatámogatottsága, talán nekik is csak az hiányzott.

Sokszor nem tudtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam. Nagyon izgalmas, összetett, és ki gondolná, de végül reményt adó írás. Minden főbb szereplő közel került hozzám, és a végére még az is a helyére rázódott, hogy a narrátor a barátjához intézi az egész monológot. Csak attól kapartam a falat, hogy nem tudtam meg mindenki egyéni boldogság-indexét, csak az átlagot!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Categories

Italophilia

Stories of My Italian Journey & More..!

About Words - Cambridge Dictionaries Online blog

Commenting on developments in the English language

intentionally_blonde

on discovering the world and sharing her best tips with you

hitchhikingthe7seas

Hitchhiking sailing boats around the world. Live bog! -- Hajóstoppal egy föld körüli úton. Élő blog!

Exploding Steamboats

The Official Chris Pontius Blog

The Book Crunch

A blog for book fanatics!

MűvészTér

Művésztér Egyesület honlapja

International Book Giving Day 2017

Give a book on Valentine's Day

kultúrlény

Kultúra minden mennyiségben

adoptingjames

Read our Mission. Find out how you can help us adopt James.

Olvass bele

A KULTÚRAKIRAKAT

Brent Libraries Blog

Welcome to the Brent Libraries Blog. Here you can read book reviews, find out about Brent reading group and events and much much more!

bookowly

bookowly

AnitaKomuves

International reporting, data journalism, digital media

Bébi, pszichó & más

Életképek, ötletek, megfigyelések

A year of reading the world

196 countries, countless stories...

Raising My Rainbow

Adventures in raising a fabulously gender creative son.

%d bloggers like this: