Posted by: bluelion | June 28, 2016

Olvassunk… előítéletmentesítő meséket

sokszinu

#90 Csapody Kinga (szerk.): Sokszínű mesék (Manó Könyvek, 2015)

Meh. Erősen hullámzó a színvonal, mint az ilyen gyűjteményekben általában. Az eladott példányokból 100 forinttal az ötletgazda Élet Menete Alapítványt támogatják. Róluk a könyv végén lehet olvasni, az előszót pedig Halász Judit írta. Neki is az a kedvence, ami nekem, szerintem mindenkinek. Lackfi János meséje, A kiselefánt reggelije ugyanis az egyetlen, amely nem direkt módon szól a témáról, nem szájbarágós. A többi mögött annyira lehetett érezni a nekem-most-erről-kell-írnit. Ez meg úgy szól arról, amiről kellett, hogy észre sem vesszük. Mint az igazán jó mesék.

[Vigyázat: innen spoileres!]

Következzenek tehát a történetek, egyenként:

1. Balázsy Panna: Buzsák
Megtudhatjuk, hogy a cigánylányok a csiricsáré, nagyon színes ruhákat szeretik. Bezzeg a kifinomult pesti lány… hát, ööö…

2. Berg Judit: Színes mese
Berg Judit tényleg gyereknyelven írt, helyes mesét, ahogy tőle megszokhattuk. De miért kellett, hogy a zsidó kislány legyen előítéletes? :P Na jó. Hogy a szőke? Az én kis szőke óvodásom már a közepén megkérdezte, mi az, hogy cigány. Van pedig cigány csoporttársa is, de ez úgy látszik, hála az égnek, nem téma.

3. Böszörményi Gyula: Sutyi, a fejbesuttyantott
Még szerencse, hogy a mókus ki tudott mosakodni a végén, így igazából nem is volt olyan görény, mint a patkányok (hogy ilyen abszolút képzavarral éljek). Csak az előítéletet kapta. De patkányból nem láttunk rendeset, csak olyat, aki erősíti a sztereotípiát. Így hiába volt rossz az előítéletet kapni, azzal oldódott meg a helyzet, hogy Sutyi nem is tagja a megvetett csoportnak, és boldogan elugrándozott a sajátjai közé. Mi a helyzet azzal a patkánnyal, aki szintén nem csinál semmi rosszat, és így viselkednek vele? Ő nem tud kimosakodni. (Abba már ne is menjünk bele, hogy a megvetett csoport koszosabb…)

4. Hidas Judit: Szépen szóló furulya
Megnéztem hirtelen a korosztály ajánlást. Azt írja, 4+. Nem vagyok benne biztos, hogy a 4 éves és idősebb gyerekek a megfelelő következtetést vonják le abból, hogy békésen üldögélek, és egyszer csak minden felrobban körülöttem. Értem én, hogy ez a valóság, de neki jobb lenne azt gondolni, hogy ez nem történhet meg csak úgy, bármikor. Apa-Anya és a ház eltűnt. Ugyanakkor ez volt eddig a leginkább klasszikus meseként felépítve, az nagyon tetszett benne. Az Ovis szerint a katonák nem tudnak sírni, nem félnek semmitől, és inkább egy kicsit rosszak.

5. Kőrösi Zoltán: Éljen a világhírű Plotty zenekar!
Mocsári manó és fűzfamanó. Ez egy rendes mese mese volt, szépen beleszőve a téma. Elgondolkozik ezeken csendben. A csúfolódáson. Amúgy nem is jutna eszébe ilyesmi. Színeken, másmilyenségen csúfolódni. Persze, az ovistársaknak igen. Sosem felejtem el, amikor a nagyon szőke kisfiú (nagyon buta anyukával) megkérdezte az ovistárs kétméteres apukáját, hogy miért olyan fekete. Aztán csak pislogott, amikor lehajolt hozzá, és azt mondta: mindenféle színű emberek vannak, fehérek, feketék, sárgák. Nem tudtad?

6. Lackfi János: A kiselefánt reggelije
A kiselefánt és a kismajom barátkozása. Nagyon tetszett mindkettőnknek! Az Ovis gurult a nevetéstől :) Ez volt a legkevésbé direkt, mégis működő. A mesének mesenyelven kell beszélnie, tanítania, feldolgoznia. Nem úgy, hogy nézd, az az ember más színű és másképp is viselkedik, erre én idegenkedem tőle, pedig nem is kéne, az a jó, ha sokfélék vagyunk… Ez a méltán népszerű mese úgy tanít, hogy észre sem vesszük.

7. Nógrádi Gergely: Mazsi, Rodó és Pukkancs
Olyan ijesztőek a rajzok, hogy először csak napközbenre akartuk hagyni, végül egyedül olvastam. Jobb is, mert ettől még nekem is rémálmaim lesznek. Bár rögtön az elején kizökkentett a “husika”, meg a “Nem, nem, soha” (ééérted már végre, miről van szó valójában, kedves felnőtt olvasó?) Örülök, hogy ez a rettegés (most) kimaradt az Ovisnak. Egyáltalán nem neki való a táborba hurcolás elől rejtegetett kisnyuszik története. Csakúgy, mint a Szépen szóló furulyánál: biztos, hogy ezt ekkora gyerekeknek szánták?

8. Nyulász Péter: Szuperelegy
Jaj, az agyam kapartam a fárasztó szóviccektől. Ilyenek, hogy SU/L1 (segítek: a cím a megfejtés). Ráadásul megmondja az elején, hogy tanulságos lesz, aztán még párszor belénk is sulykolja a nagy-nagy tanulságot. A gyengébbek kedvéért, gondolom. Nagyon erőltetett volt, az Ovis unta, nem nagyon figyelt.

9. Péterfy Gergely: Az eladatlan cipők
Hogy ne legyen ilyen béna az esti mesélés, olvastunk még egyet. És milyen jól tettük! Hangosan nevettem olvasás közben: először az I ♡ Béla feliraton, aztán a pirézeken. Ez egy nagyon agyament mese, a szó legjobb értelmében! Az Ovis is jól szórakozott. :)

Eddig ez tetszett neki, az elefántos, a fűzfamanós (de amikor csúfolták, az nem), és a legelső. Abban az egyben nem értünk egyet (lehet, hogy másikra gondol?).

10. Simon Réka Zsuzsanna: A lovagok és a lovagi torna
Egész helyes mese volt, bár szintén elég szájbarágós, és az adott csoportról a fejekben élő előítéleteket egyetlen ember alapján tutira nem változtatják meg. Azt kivételnek tekintik, és marad az előítélet. Először megörültem a beszélő neveknek, azt hittem, a végén ki fog jönni belőle valami jópofa, de nem. Így viszont nagyon sok volt, nem is tudtuk követni, ki kicsoda. A Tasikoma nevűre próbáltam rájönni, de nem sikerült. Ő egy korábbi ‘idegen’, japán lovag? Nem valószínű. Vártam, hogy majd kiderül, mit jelent a neve, de nem. Esetleg, hogy lesz egy mondat, amiben mindenki szerepel, mert azért a Jujdejó meg Mirőlvanszó nem olyan tuti nevek.

11. Szabó T. Anna: A sárga mackó
Ez nagyon tetszett. Kicsit megijedtem először, hogy ennyire didaktikus lesz, de elég mese tudott maradni. Azért a kiselefántos továbbra is verhetetlen. Helyes volt, az Ovis még kuncogott is a poloskán. Csak Apában hagyott kérdőjelet a vége, szerintem nagyon rendben van.

12. Szente Vajk és Szente Éva: Mursa Ottóról – Mursa Ottónak
Kicsit lila, de szép. Kedves, nyugodt, furcsa. Jóféle furcsa.

13. Tóth Krisztina: Buborék
Aranyos volt, és végtelenül szomorú. A béna szóvicc talán megbocsátható.

14. Turbuly Lilla: Viet
Ez sem volt semmibe burkolva, csak egy vietnami kisfiú nálunk. Szerintem jobb lett volna akár fordítva, egy magyar kisfiú máshol. Vagy a gyerekeknek még jobban megy a főszereplővel azonosulás? Szegénykém, eljött az emberléptékből Budapestre. Valami belvárosi óvodába, biztos.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Categories

Italophilia

Stories of My Italian Journey & More..!

About Words - Cambridge Dictionaries Online blog

Commenting on developments in the English language

intentionally_blonde

on discovering the world and sharing her best tips with you

hitchhikingthe7seas

Hitchhiking sailing boats around the world. Live bog! -- Hajóstoppal egy föld körüli úton. Élő blog!

Exploding Steamboats

The Official Chris Pontius Blog

The Book Crunch

A blog for book fanatics!

MűvészTér

Művésztér Egyesület honlapja

International Book Giving Day 2017

Give a book on Valentine's Day

kultúrlény

Kultúra minden mennyiségben

adoptingjames

Read our Mission. Find out how you can help us adopt James.

Olvass bele

A KULTÚRAKIRAKAT

Brent Libraries Blog

Welcome to the Brent Libraries Blog. Here you can read book reviews, find out about Brent reading group and events and much much more!

bookowly

bookowly

AnitaKomuves

International reporting, data journalism, digital media

Bébi, pszichó & más

Életképek, ötletek, megfigyelések

A year of reading the world

196 countries, countless stories...

Raising My Rainbow

Adventures in raising a fabulously gender creative son.

%d bloggers like this: