Premier előtti vetítésen jártunk a Puskin moziban, vegyes érzésekkel távoztunk: a hétéves abszolút lelkesen, én kissé csalódottan. Akárhonnan nézem ugyanis, ezek bizony a tévében leadott epizódok, egymás után pakolva. A tizenegy részből kettőt láttunk a YouTube-on, a többit olvastuk. Így az újdonságélményt a most megjelent könyv egyik története, A láthatatlan rét szolgáltatta, valamint az epizódok közé beszúrt egy-két kiszólás. Na és persze a filmen jobban működő gegek (pl Bélabá fiatalkora filmen). Szeretem a kuflikat, de örülök, hogy ezért nem adtam ki pénzt. Még akkor sem, ha kaptunk kuflis foglalkoztatót és kuflis lufikat.

@csgabi kihívására itt is, hogy ne csak a molyon válaszoljak :) (És mert nagyon elhanyagoltam a blogot. Próbálok időt varázsolni, becsszó!)

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?

(Nyáron mindenkinek több ideje van? Ez nem a gyerekeseknek szól, ugye? :D)

Nem vagyok egy nagy újraolvasó (mesekönyveket leszámítva, de azokat nem én kérem minden este), de A kis herceget már biztosan többször olvastam. Azt hiszem, mindig kicsit többet ad. Vagy kicsit mást. Érdemes.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!

[magyarul itt]

It’s been Bloomsday! A perfect day to start or finish James Joyce’s Ulysses! yes I say yes I did Yes. Today. (Had to wait a few days to be able to finish on Bloomsday. Now, that was harder than any tough part to read.)

This book is everything. I mean, everything. It is poetry, it’s drama, it’s prose, and quite a number of styles of that. You will find bills, sheet music, news with headlines. There’s a birth and there’s a funeral. There’s flirting and there’s sex. Also, babies, children, priests and a sailor(?), science and religion(s), men, women, and gravediggers.

Tudom, mostanában keveset írok (de az milyen! Hah.). Az egyik időigényes feladat, amire a nemblogolást fogom, a magyar gyermekirodalom 2016-os (bőséges) termésének zsűrizése. Mától nyilvános, és molyoknak szavazható is a zsűri tízes listája. Van közte segítő mese, érzékenyítő, modern klasszikusok (vagy klasszikus modernek), és egészen egyedi hangulatúak is. Annyira szuperek, hogy még én sem tudom, melyikre fogok végül szavazni!

“Oh.My.God. Philip Zimbardo Budapesten!” – reagáltam pár évvel ezelőtt. Mondanám, hogy mivel azóta gyakran jön, ez változott, de nem. És nem is csak én vagyok így vele. Teltház és vastaps fogadta hétfő este az ELTE Gólyavárban. Szombat délelőtt a Prezi iskolájában lehetett még elcsípni, ezt élőben közvetítették, és itt újranézhető (a hangminőség nem az igazi, de talán érthető).

Már bottal jön, nem kezdi az előadást tánccal, mint három éve a Pszinapszison, de még mindig nagyon olasz. Igazi sztár, és élvezi. A szeme vakítóan kék, a dedikálásra váró sorra azt mondja, el sem hiszi, az i betűre szívecskét rajzol, ha valakin érdekes tetoválást vagy nyakláncot lát, azzal elbeszélget, puszit ad, szelfizik, a hivatalos fotókhoz grimaszol, bohóckodik. Remek humorú, szórakoztató előadó.

A hétfői program

Amikor az ember rájön, hogy már húsz évvel ezelőtt is azt csinálta, amit most…

A nagy KonMari-pakolásban a papíroknál tartok. Nagyon régiek is vannak. De tényleg, nagyon régiek. A nyolc évesen írt “könyvemet” (versikék és mesék) most hagyjuk, de erre nem számítottam. Általános iskolai molyolás bizonyítékára bukkantam:

Analóg moly: ’90-es évek és 2010-es évek

Végre eljött a minden évben nagyon várt Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivááál! Mivel kb. 15 programunk lett volna 22-én, elég későn értünk ki, két gyerekkel, egy férjjel. Az első sokk akkor ért, amikor át kellett verekednünk magunkat a bibliofilekétől jelentősen eltérő jellegű tömegen, amely a könyvesre zsúfolt másik feszt, a Beer&Burger közönsége volt. Orrunkban kavarodó illatokkal, csorgó nyállal érkeztünk a Millenáris mittoménmelyik épületéhez, ahol a második sokk ért. Olyannyira, hogy majdnem ki is fordultunk, mikor megláttuk, hogy kilométeres sor kígyózik valahonnan a felnőtt részlegtől, a ruhatárak előtt végig, legalább a mosdókig, ha nem tovább. Hamar kiderítettük azonban, hogy idén nincs levásárolható jegy, nem azért, és nem is a sima bejutásért állnak sorban a népek, hanem valakinek az aláírásáért. Annyira megkönnyebbültem, hogy meg sem kérdeztem, kit szeretnek ennyire, de utólagos molyos infók alapján

[Note: There are no spoilers in this review but there are some major ones in the interview linked at the text “as it turns out”]

I finished reading Paul Auster’s 4 3 2 1 a couple of days ago and I thoroughly miss reading about the various Fergusons.  It was unusual for an Auster book in that it was not unusual. The original idea was, but the various lives themselves were very realistic, painted against a background of real mid-20th century American history.

It was released just before his 70th birthday (Ferguson’s birthday is exactly one month after Auster’s). His first novel in seven years is an autobiography that is not an autobiography at all (he says he only shares his geography and chronology with the Fergusons – and some major life events, as it turns out). With expected and totally unexpected turns. With and without explanations. Countless references, to other works of his own and to world literature, movies and songs. A comprehensive reading list of a classical education. The what ifs we all wonder about sometimes. It is a great novel. It’s monumental, sophisticated and elaborate.

…nőknek? Két évvel ezelőtt már kifejtettem, hogy míg az ENSZ évről évre külön témát is rendel hozzá, a Nemzetközi Nőnap nálunk paradox módon egy szexista gesztus megerősítésére szolgál.

Ma azon gondolkoztam el, milyen figyelmes a sok webshoptól, hogy ajándékot adnak nekem. Csak ma, nőnap alkalmából kapok 15 százalékot, ha rendelek. Másnál kapok 800 Ft-ot, ha adok legalább ötezret. Ingyen kihozzák, ha veszek valamit. Hát nem kedves? Azt kapom ajándékba, hogy vásárolhatok tőlük!

Az akciókon túl viszont sok helyen látom a társadalmi hirdetés jellegű reklámokat is. Persze, az is reklám, leginkább imázsépítés, de nem zavar. Az üzenet tetszik. Vásárolni meg ennél tudatosabban szoktam.

A virág, csoki, majd-ma-kivételesen-elmosogatok helyett örömmel látom, hogy egyre többen szólnak ennek a napnak a valódi lényegéről, az egyenjogúságról.

Lovina: csendes, fekete homokos tengerparti övezet Bali északi részén, ahol vadvízi delfinlesen is részt vehetünk

San Francisco és Norwich után most egzotikus helyre látogatunk, hogy végleg elűzzük a telet: az Expats rovat februári bejegyzésében Anett mesél nekünk Baliról.

Hol élsz, mióta vagy itt, hogy kerültél ide?

Indonézia leghíresebb szigetén, Balin élek indonéz férjemmel és két kisfiunkkal (bár huzamosabb ideig otthon is szoktunk lenni). Bajáról származom, de az egyetemi éveket a fővárosban töltöttem. Az ELTE bölcsészkarán végeztem, ahol az angol nyelv & irodalom szakom mellett más, nem megszokott tanulmányokat is folytattam: asszíriológia, bioantropológia, Délkelet-Ázsia tanulmányok. Az egyetem falain kívül pedig dél-indiai és indonéz táncokat tanultam. Várható volt tehát, hogy előbb-utóbb külföldön kötök ki! Az indonéz kormány ösztöndíjával, még az egyetemi időszak alatt kerültem először Balira, ahol jelenleg utazás- és esküvőszervezéssel foglalkozunk kis családi vállalkozásunk (www.balikirandulaseskuvo.hu/egyelőre itt lehet elérni – szerk.) keretében.

Mi itt a legjobb?